Ircsikéje kísérte át a túloldalra Albert Flóriánt
Sokaknak fájó az 1967-es magyar aranylabdás Flóri elveszítése, ezért is tárcsáztuk Nadint, a fővárosi halottlátót, akit arra kértünk: ha lehetséges, lépjen érintkezésbe a hetvenötszörös válogatott Fradi-futballista lelkével.
A hölgy elmondta, szokása szerint az irodájában végezte el a szeánszot; félhomályban, gyertyák között ülve. Először engedélyt kért az Atyától, s miután azt megkapta, pár perc múltán a gyertyaláng erőteljesen vibrálni kezdett. Nadin hűvös levegőt érzett, Flóri lelke megérkezett. De nem egyedül jött; hanem az évekkel ezelőtt elhunyt Irénkével, a feleségével. Azzal a szeretett asszonnyal, akivel közös sírba helyezték az óbudai temetőben.
„Flórián tudatta velem, hogy húsz percig maradhat” – mondta Nadin.
Császár elmesélte, az első szívinfarktusát tíz éve kapta, a másodikat hat vagy hét évvel ezelőtt. Azért, mert a földi gondjait jobbára magába zárta. Irénke elvesztését sose tudta magában feldolgozni, hiszen a felesége volt a mindene. Haláláig nem volt olyan napja, hogy ne gondolt volna kedves Ircsikéjére.
Életében erős egyéniségnek vallotta magát, „odabenn” viszont egy alapvetően érzékeny alkat volt. Az aranylabdás lelke elárulta, valóban megalázták azzal, hogy egy ideig a róla elnevezett FTC-stadion mellékbejáratán kellett az irodáját megközelítenie.
Nadin rákérdezett Flóri halálának körülményeire is. Október 27-én, a szívműtét közben megjelent neki Irénke, aki némán figyelt, így adott erőt Flórinak ahhoz, hogy képes legyen átlépni a túlsó térfélre. Teljes nyugalomban szállt el a lelke a porhüvelyéből, nem érzett sem dühöt, sem haragot. Mosolyogva, békességben távozott. Irénke várta a fényfolyosó végén.
Szabó Sándor