Túlvilági üzenetek, avagy mit üzennek az elhunytak…
Februári reggel volt, épp Budapestre tartottam a barátnőmhöz. Jó hangulatban indultam, de a városba érve minden megváltozott. Egy idegen férfi jelent meg mellettem az autóban. Nem közénk tartozott már: odaátról jött, és a segítségemet kérte.
A túlvilági utas kérései:
- A feleség: Csinos, festett vörös hajú nő.
- A halál oka: A mája mondta fel a szolgálatot (napi egy üveg whisky).
- A körülmények: Kedden, hajnali fél 3-kor, a nappaliban, a fotelban ülve, háttal a tükörnek távozott.
- Az üzenet: A koszorú piros és fehér virágból legyen (mint az esküvőjükön), és a mahagóni koporsót válasszák.
A férfi olyan gyorsan távozott, ahogy jött. Csak néztem magam elé, amíg rám nem dudáltak a dugóban. Gondolkoztam: vajon kivel fogok találkozni, és hogyan mondom el ezt az egészet?
„A jó Isten úgyis segít mindenben, biztos most sem hagy magamra.”
Odaértem a barátnőmhöz, kávézgattunk, amikor egyszer csak megszólalt: „Képzeld, meghalt a Laci, kedden reggel találták meg. 53 éves volt.”
Abban a pillanatban tudtam, ő az. Megkértem a barátnőmet, hívja fel a feleséget azonnal. Amikor az asszony meghallotta a virágokra vonatkozó üzenetet, sírva fakadt és letette a telefont. Húsz perc múlva hívott vissza.
A bizonyosság
Mindent elmondtam neki, amit a férje kért. A feleség végül eljött hozzám, és a temetés után mindent megbeszélt Lacival. Elismerte: valóban minden úgy volt, ahogy mondtam, és azokról a részletekről csak ők ketten tudtak.
Boldog voltam, hogy médiumként segíthettem tisztázni a dolgokat és megnyugvást hozni egy nehéz helyzetben.